Felnőttképzés

A felnőttképzés felnőttek részére tartott, szakképzést, kiegészítő képzést, továbbképzést nyújtó oktatási program. Az élethosszig tartó tanulás az Európai Unió programjában kiemelt jelentőséggel bír, hiszen a felnőttképzés elősegíti az elhelyezkedés lehetőségét, a munkaerőpiac számára biztosítja a korszerű ismeretekkel rendelkező, képzett munkaerőt.

További tanfolyamok

Friss topikok

felnőttképzés stat

Yox hírek isite toplista

Felnőttképzés

2010.09.29. 20:02 tanfolyamok

Felnőttképzés

Címkék: felnőttképzés magyarországi képzések oktatási hírek felnőtt képzés

Mára egyre több olyan társadalmi, gazdasági jelenség ismerhető fel, amely a felnőttképzés jelentőségét egyre nagyobb súllyal helyezi a figyelem előterébe:

  • A gazdaság átalakulása, átstrukturálódása nyomán egyre feszítőbb problémát okoz a korábbi – sok tekintetben korszerűtlen – közoktatási, szakképzési rendszerben végzettek munkaerőpiaci illeszkedési zavarai.

  • Az átalakuló és átstrukturálódó gazdaságban felgyorsult a szakmai ismeretek elavulása, s a szakmai ismeretek permanens bővítésének, ciklikus átalakításának, átstrukturálásának igénye mind a munkavállalók, mind a munkáltatók részéről.

  • A globalizáció nyomán egyre intenzívebben jelentkeznek az idegen nyelvi kommunikációs, nemzetközi kulturális, gazdasági, üzleti, jogi stb. ismeretek elsajátításának igényei (az egyének oldaláról) és szükséglete (a gazdasági, társadalmi szervezetek oldaláról), amelyet Magyarország esetében különösen aktuálissá és sürgetővé tesz a NATO-hoz és az EU-hoz történő integráció, illetve integrációs törekvés.

  • Egyre nyilvánvalóbbak a lakosság oktatási fogyasztási törekvései, a szakmai ismeretszerzés mellett, a nem kizárólagosan munkaerőpiacon hasznosítható kulturális, tudományos – a mindennapi ismeretek bővítésére törekvő – ismeretszerzési igényei.

A fenti folyamatok nyomán a felnőttképzés jelentősége egyre jobban növekszik, s egyre inkább előtérbe kerül az élethosszig tartó tanulás koncepciója.

Az “élethosszig tartó tanulás” messze szélesebb, mint a csak felnőtt át- és továbbképzésként történő értelmezés. Magában foglalja a “holnap iskolája” alternatíváinak kidolgozását, továbbá megfelelő tanítási és tanulási formák áttekintését és feltárását a felnőttek számára – legyenek azok foglalkoztatottak, munkanélküliek vagy nyugdíjasok.

Az élethosszig tartó tanulás szükségességét több okkal szokták magyarázni. Az egyik megközelítés szerint a fejlett gazdaságok és társadalmak alapvetően függnek a tudás, az információ és a gondolatok kezelésétől, ami nélkülözhetetlenné teszi polgáraik folyamatos oktatását. A felnövekvő nemzedék – egyre nyilvánvalóbban – nem tanítható meg mindarra a tudásra, amelyre az embernek élete végéig szüksége van, társadalom, a gazdaság, a tudomány, a világ gyors fejlődése ugyanis az ismeretek állandó megújulását igényli. A technológiai változások, valamint a tudás és információ növekedésének sebessége indokolja az élethosszig tartó tanulás szükségességét. De a társadalmi kohézió is nélkülözhetetlenné teszi azt, a tudás alapú társadalmakban ugyanis a tanulás jelentősége egyre nagyobb, s akik a tanulásból kimaradnak – előbb vagy utóbb –, magas fokú társadalmi kirekesztettséget szenvednek el.

Magyarországon hagyományosan a felnőttképzés, a munka melletti tanulás (továbbképzés), részben pedig a népművelés vagy közművelődés fogalma volt használatos, s jelenleg is elsősorban ezek a fogalmak ismertek.[435] Az élethosszig tartó tanulás csak szűkebb körben, elsősorban az oktatási szakemberek körében használt, “permanens tanulás, képzés, oktatás” fogalmaként a hatvanas években merült fel először.

Hozzá kell tenni, hogy A magyar közoktatás távlati fejlesztésének stratégiájában a közoktatási modernizáció egyik tartalmi kérdéseként megjelenik az élethosszig tartó tanulás mint olyan oktatási-nevelési cél, amelyre a tanulókat fel kell készíteni, hogy képességeik, ismereteik megújításával alkalmassá váljanak a gyorsan változó világ követelményeinek megfelelni.

Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy a felnőttképzések politikai megközelítésénél az ismeretek megújításának feladata mellett mindig hangsúlyos szerepet kapott a mobilitási funkció is.

A felnőttképzés fogalma és területe komplex, ma beleértjük a hagyományos iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli – még szűkebb értelemben a közvetlen foglalkoztatási célú – képzések rendszerét is. A felnőttképzés típusai közé tartozik az általános és a szakképzés egyaránt. A felnőttképzés többszintű, kiterjed az általános iskolai, a középiskolai, illetve a felsőoktatásra is.

Eszerint a felnőttképzésnek több területe van:

  • iskolai rendszerű felnőttképzés (az iskolai képzés pótlása, kiegészítése, továbbfejlesztése),

  • munkaerőpiaci képzés (a munkanélküliek és munkanélküliséggel veszélyeztetettek preventív kiegészítő, tovább- és átképzése foglalkoztatásuk elősegítésére), ezeket fogjuk támogatott képzésekként áttekinteni, jellemző adataikat a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeinek statisztikáiban találjuk,

  • vállalati (gazdasági társaságoknál folyó) képzés külső és belső szervezéssel (elsősorban a saját munkaerő képzésére, továbbképzésére),

  • egyéb képzés, továbbképzés (pl. az egyén karrierje számára fontos saját kezdeményezésű kiegészítő, át- és továbbképzés).

Az iskolarendszerű felnőttképzés kivételével a többi pontban felsorolt képzések az ún. iskolarendszeren kívüli szakképzések fogalomkörébe tartoznak.

A 90-es évek közepéig a felnőttkori képzésnek kormányzati szinten elsősorban a gazdasággal, a munkaerőpiaccal kapcsolatos összefüggései kaptak hangsúlyt, majd a 90-es évek végén jelent meg az élethosszig tartó tanulás szükségességének felismerése, s kibontakozóban van az élethosszig tartó tanulás kormányzati feladatainak azonosítása, az évtized végén pedig megkezdődött a felnőttek oktatását-szakképzését jogi garanciákkal is biztosító felnőttképzési törvény koncepcionális előkészítése.

Az OECD 1996-os jelentése – az életen át tartó tanulással összefüggésben (a korábban már látott ifjúsági képzési arányok mellett) – a következő részvételi arányú célkitűzésekre tesz javaslatot:[436]

  • az alacsony végzettséggel rendelkező felnőttek (az ISCED 2. szintjének vagy ez alatti oktatási szintnek) 20%-a minden évben vegyen részt alapozó felnőttoktatásban;

  • a tartósan munka nélkül lévők 100%-a minden évben vegyen részt átképző programokban;

  • a foglalkoztatottak 40%-a minden évben vegyen részt munkájához kapcsolódó képzésben.

Ha megvizsgáljuk a felnőttképzés hazai részvételi arányait, igen jelentős lemaradást állapíthatunk meg. Az idősebb korosztályok esetében az iskolarendszerű képzésben történő részvétel rendkívül alacsony: a 30-39 éves korcsoportban nem éri el a másfél százalékot, az e feletti korosztályokban pedig a fél százalékot sem.

Nem kedvezőbb a kép akkor sem, ha a gazdaságilag aktív népesség részvételét vizsgáljuk meg az egyes iskolarendszerű képzésekben. Itt is azt tapasztaljuk, hogy az iskolarendszerben tanuló gazdaságilag aktívak részvétele az oktatási rendszerben az idősebb korosztályok esetében rendkívül alacsony.

A 90-es években az alapfokú felnőttoktatásban résztvevők száma igen radikálisan csökkent – összhangban az általános iskolát be nem fejező népesség számának csökkenésével. A középfokú felnőttképzésben résztvevők száma a 60-as és 70-es évek 170 ezer fős csúcsa után, a 90-es évek közepéig 70-80 ezer fő körül ingadozva stagnált, majd az évtized végén emelkedett, míg a részidős felsőoktatásban résztvevők száma igen dinamikusan növekedett, a 90-es években megduplázódott, s 1995-ben elérte az 50 ezer, 1998-ban közel 100 ezer főt.

 Az iskolarendszerű felnőttképzésben résztvevők számának alakulása Magyarországon (1950–1998)

14. ábra - Az iskolarendszerű felnőttképzésben résztvevők számának alakulása Magyarországon (1950–1998)

A folyamatos és felnőttképzésben az iskolarendszerű felnőttképzés mellett igen jelentős szerepet játszanak az iskolarendszeren kívüli át-, tovább- és szakképzések, valamint a munkaerőpiaci képzések.

Munkaerőpiaci képzésnek tekintendő minden olyan képzés, amelynek célja az egyén munkába helyezésének vagy munkahelye megtartásának elősegítése szakképesítésre való felkészítéssel, vagy az adott munkakör ellátásához szükséges szakmai ismeretek nyújtása.

Ha figyelembe vesszük az iskolarendszerben és az iskolarendszeren kívüli képzésekben résztvevő felnőttek számát (225 ezer fő), akkor 1995-ben Magyarországon 5% körül volt a 20 év feletti aktív foglalkoztatottak részvételi aránya a folyamatos és felnőttképzésben. Ha tekintetbe vesszük a tanfolyami képzésekkel kapcsolatos statisztikai adatbizonytalanságot, a szóban forgó arányt akkor is legfeljebb 8-10%-ra tehetjük.[437] Ez nemzetközi összehasonlításban rendkívül kevésnek tűnik.

A felnőttképzési felzárkóztatás – pl. az OECD javaslata szerinti iskolázottsági szintre – komoly pénzügyi erőfeszítéseket kíván. A felzárkózás a GDP kb. 5,5%-ának megfelelő közösségi ráfordítást igényelne, amelynek nagyjából fele (a GDP 2,8%-ának megfelelő ráfordítás) a felnőttképzés fejlesztésére kellene.[438]

A felnőttoktatás területén tapasztalható hazai lemaradást nélkülözhetetlen és igen sürgető behozni. A hazai társadalmi, gazdasági rendszerváltás, a felgyorsult gazdasági átstrukturálódás, valamint az ország európai integrációs törekvései nyomán növekszik és növekednie kell az át- és továbbképzési igénynek, de a lakosság egyéb (nem szakképzettség-szerzési, hanem fogyasztási célú) oktatási igényének, keresletének is.

Alapvető oktatáspolitikai feladat ezzel összefüggésben a felnőttképzés, az életen át tartó tanulás finanszírozási kereteinek kialakítása: mind a munkaadók, mind az egyének érdekeltségének, motivációjának növelése. A felnőttképzés társadalmi szinten is jelentkező előnyei (externáliái, mint pl. a munkanélküliség-csökkentő hatás, a társadalmi kohézió növelése stb.) indokolhatják a képzéssel kapcsolatos munkaadói és egyéni költségek részleges állami átvállalását, közvetlen vagy közvetett formában. Ezzel együtt a kormányzatnak – valószínűleg elkerülhetetlenül – bizonyos (korlátozott) koordinációs szerepet is vállalnia kell (pl. módszertani kutatások támogatása, az akkreditációs feladatok szabályozása stb.).[439]

Közvetlen állami támogatási forma lehet egyes át-, és továbbképzések tandíjának részleges átvállalása, bizonyos oktatással kapcsolatos egyéni költségek (pl. utazás) állami átvállalása. A közvetlen állami támogatás egyik lehetősége a (pl. települési vagy megyei önkormányzatok által fenntartott, központi normatívával is támogatott) felnőttképzési intézményhálózat létrehozása.

Közvetett forma lehet a munkaadók és az egyének költségeinek adókedvezményekkel történő kompenzálása, mérséklése.

A felnőttképzés fejlesztése, kiterjesztése alighanem nélkülözhetetlenné teszi az ezzel foglalkozó módszertani, kutató, szervező (esetleg akkreditációval is foglalkozó) központ(ok) létrehozását is.



[435] Fontos megemlíteni, hogy a felnőttképzés – elsősorban módszertani – kérdéseivel kapcsolatban igen nagy múltra tekint vissza az Magyar Tudományos Akadémia Felnőttnevelési Bizottsága.

[436] Synthesis of Country Reports… 1998.

[437] Mindenképpen jelezni kell, hogy a statisztikai rendszer jelentős hiányosságokat mutat a tanfolyami képzések számbavétele tekintetében. Vannak olyan becslések, amelyek a 90-es évek elején 300-350 ezer főre teszik az évente ilyen tanfolyamokon résztvevők számát. (Benedek András (szerk.): Szakképzés Magyarországon 1994. Munkaügyi Minisztérium, valamint A szakképzés fejlesztési programja. Budapest, 1995. november 1. Kézirat. Munkaügyi Minisztérium.) Ez egyébként viszonylag reális becslésnek tekinthető, ha tekintettel vagyunk arra, hogy Tót Éva adatai szerint a nyolcvanas években az összes tanfolyami képzésben résztvevők száma meghaladta az évi 400 ezret, s ebből a képesítést nyújtó tanfolyamokon résztvevők száma mintegy 150 ezer körül volt. (Lásd Tót Éva: Képzés az iskolarendszeren kívül. Educatio, 2. évf. 3. sz.)

Ha az iskolarendszeren kívüli képzésben résztvevők számát 300 ezer főnek tekintjük, akkor a folyamatos és felnőttképzésben részt vevő aktív foglalkoztatottak aránya 10% körülire adódik.

[438] Forrás: Polónyi István: Az élethossziglani tanulás finanszírozása. Educatio, 1999, tavasz.

[439] Túlmutat ezen a dolgozaton a felnőttképzéssel kapcsolatos állami, kormányzati teendők részletes áttekintése. Lásd ezzel kapcsolatban Polónyi István: Az életen át tartó tanulás finanszírozásának alternatív megközelítései – nemzeti beszámoló. Magyarország, 1998, valamint Polónyi 1999.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://felnott-kepzes.blog.hu/api/trackback/id/tr22333051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Flower85 2013.04.23. 09:07:19

Sziasztok! A felnőttképzést én is nagyon fontosnak tartom. Én már rég dolgozom, van három diplomám, de mindig szeretem magam kipróbálni új területeken is. A melyiksuli.hu oldalán találtam egy Kulturális rendezvényszervezői tanfolyamot, nemrég végeztem el és nagyon tetszett! Csak ajánlani tudom mindenkinek!