Felnőttképzés

Mára egyre több olyan társadalmi, gazdasági jelenség ismerhető fel, amely a felnőttképzés jelentőségét egyre nagyobb súllyal helyezi a figyelem előterébe:

Amiként minden nép történetében, a szó legtágabb értelmében vett felnőttoktatás az ősmagyarok életében is visszanyúlik történetünk legrégibb időszakára. A magyar törzsek tagjai ekkor az élelmük megszerzéséhez, egyáltalán az életük fenntartásához szükséges és ennek során a nemzedékről nemzedékre egyre bővülő tapasztalataikat átadták utódaiknak. A munka végzésével, a munkaeszközök használatával, az ősi hiedelmek rítusaival, az azokból is következő, a viselkedéssel, a magatartással összefüggő normák, szabályok, szokások hagyományozása így apáról fiúra szállt. Hagyományozódtak a születéssel, a névadással, a férfiúvá avatással, a temetésnél alkalmazott és főleg a totemizmussal kapcsolatos rítusok és szokások is. A maga módján nevelő munkásságot fejtett ki a sámánhitű magyarok között a táltos, akinek földöntúli hatalmat tulajdonítottak, és aki jövendőmondással, varázslattal, gyógyítással és különböző hiedelmeknek a terjesztésével is befolyásolta a közösség tagjait.

Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztert arról kérdeztük, hogyan értékeli a felnőttképzés jelenlegi helyzetét, valamint az uniós csatlakozással járó előkészítő munkát.

A rendszerváltást követően kialakult foglalkoztatási krízis hatására hazánkban már a kilencvenes évek elejére létrejött az a szükséges jogszabályi háttér, amely alkalmas volt arra, hogy kezelni tudja a magas arányban munkanélkülivé vált rétegek ellátását, a hirtelen kialakult válsághelyzet átvészelését.

Amíg az Uniós országok egy részében külön szakosodhatnak az oktatók a felnőttképzésre, hazánkban ez még nem megoldott. Úgy tudom, hogy Debrecenben és Pécsett folyik az egyetemeken androgógiai képzés, de a tanárkarok többségén még nem. A már végzett pedagógusok "átképzését" a felnőtt szektorra ezen időpontig senki nem vállalta fel. Tehát a helyzetkép elég szomorú: A felnőttképzésben tanítók többsége soha nem tanult androgógiai ismereteket, a képzési vállalkozók nagy része nem főállású pedagógusokat foglalkoztat, hanem megbízást ad egy-egy tanfolyamon való oktatásra, tehát a tanárok többsége valamely közoktatási intézményben főállásban dolgozik, mellesleg pedig óraadóként felnőtteket is oktat.

Felgyorsult korunkban folyamatosan lépnek be új iparágak, szakmák a gazdaság vérkeringésébe, s még új tudományágak is keletkeznek. Az élethosszig tartó tanulás immár alapvető követelmény a versenyre épülő világunkban. Meg tud-e felelni ennek a korosodó, munkahelyén talán már évtizedek óta változatlan feladatokat ellátó vagy éppen munkát kereső ember?

Az Európai Unió tagországai kiemelt fontosságot tulajdonítanak az élethosszig tartó tanulás (Lifelong Learning – LLL) filozófiájának. A hangsúlyos szerepet az is mutatja, hogy az 1996-os évet az élethosszig tartó tanulás évének nevezték ki. A törekvés azóta is folyamatos: a téma ma már olyannyira központi helyet foglal el az Európai Unióban folyó párbeszédben, hogy az Európai Bizottság A tudás Európája felé című dokumentumában az oktatási, képzési és ifjúsági programjaira vonatkozó javaslatait az élethosszig tartó tanulás megvalósítása köré csoportosította. A LLL szemlélete már Magyarországon is jelen van.