Az Európai Unió tagországai kiemelt fontosságot tulajdonítanak az élethosszig tartó tanulás (Lifelong Learning – LLL) filozófiájának. A hangsúlyos szerepet az is mutatja, hogy az 1996-os évet az élethosszig tartó tanulás évének nevezték ki. A törekvés azóta is folyamatos: a téma ma már olyannyira központi helyet foglal el az Európai Unióban folyó párbeszédben, hogy az Európai Bizottság A tudás Európája felé című dokumentumában az oktatási, képzési és ifjúsági programjaira vonatkozó javaslatait az élethosszig tartó tanulás megvalósítása köré csoportosította. A LLL szemlélete már Magyarországon is jelen van.
Az élethosszig tartó tanulás alapját a rohamosan változó gazdaság megállás nélkül módosuló szükségletei jelentik. Megvalósulásának alapvető feltétele pedig az, hogy az érintettek egyéni szinten értsék meg és éljék meg a szemlélet lényegét, s legyenek birtokában a folyamatos változás, fejlődés és megújulni vágyás igényének és képességének – élethosszig.
Ha lassan is, de egyre elfogadottabbá válik az élethosszig tartó tanulás fontossága, szükségessége, s ezáltal az igény is egyre nagyobb mértékben jelenik meg a felhasználói oldalon. Ebben jelentős szerepe van a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás és átstrukturálódás nyomán bekövetkező, a munkaerőpiacon tapasztalható beilleszkedési zavaroknak, valamint a felgyorsult gazdasági változások miatt többségében elavuló szakmai ismeretekből generálódó lemaradásoknak és nehézségeknek.
Az élethosszig tartó tanulás egyik sajátossága a kötelező, hagyományos iskolarendszerű oktatás előtti és utáni képzés támogatásának növelése. A kötelező iskolázás utáni tanulás sokféle formát ölthet: lehet szakképzés, továbbképzés, átképzés, irányulhat az alapkészségek elmélyítésére is, de kiszolgálhatja az egyének speciális igényeit, egyéni körülményeikhez igazodva. A felnőttkori ismeretszerzésben, készségfejlesztésben és önművelésben előtérbe kerül a tanulás tapasztalatszerzési aspektusa.
A humánerőforrás-fejlesztés területén a szakmai és konferencia alapú képzések, az intézményes kereteken kívüli, kompetencia alapú fejlesztő folyamatok szükségessége megkérdőjelezhetetlen.
A gazdasági környezet és a munkaerőpiac állandó változásban van, amihez az oktatási rendszer egészének alkalmazkodnia kell. A gazdaságnak jogos új elvárásai vannak a képzőkkel szemben. Stabil elméleti és információtechnológiai alapok mellett megfelelő szintű gyakorlati képzést várnak el, ahol csoportmunkával javítható a közösségi beilleszkedés képessége. A számon kért rugalmasság és átgondolt iskola–munkahely átmenet pedig elősegítheti a pályakezdők mentorálását.
Az év elején megjelent 1/2006. (II. 17) számú, az Országos képzési jegyzék (OKJ) átalakításáról szóló OM-rendelet nyomán mi, a felnőttoktatásban részt vevő szakemberek az új rendszertől szakmai megújulást, rugalmasságot, a gazdaság igényeinek megfelelően felkészített és képzett szakembereket, a pályakezdők könnyebb és sikeresebb elhelyezkedését, gyakorlatorientáltabb képzéseket, az élethosszig tartó tanulás elősegítését várjuk. Úgy véljük, az új rendszert a gyakorlatban akkor lehet bevezetni, ha az illetékes minisztériumok kiadják a képzésekhez tartozó szakmai és vizsgakövetelményeket, amelyek alapján elkészíthetjük új képzési programjainkat.
